Műholdgyilkos sugárzás

 2010.04.15. 11:41

Kínai kutatók felfedezték, milyen mechanizmus lehet felelős a világűrben keringő műholdakra és az ott dolgozó űrhajósokra veszélyt jelentő, nagy energiájú elektronok gyorsításáért.

A Föld magnetoszférája folyamatosan fogja be a Napból érkező töltött részecskéket. A különböző energiájú részecskék alkotják a sugárzási zónákat, más néven van Allen-öveket. Ezek közül a külsőben (ami a felszín feletti 12 ezer kilométeres távolságtól 64 ezer kilométerig terjed) esnek csapdába a nagyenergiájú elektronok.

Napviharok alkalmával ezek száma a normál érték tízszeresét is elérheti, egy részük ki is szabadulhat a mágneses csapdából, nagy fenyegetést jelentve a Föld körül keringő űreszközökre. Energiájuk ugyanis elég nagy ahhoz, hogy áthatoljanak a műholdak védőpajzsain és mikroszkopikus elektromos kisüléseket okozzanak. Ha egy ilyen esemény a műhold kulcsfontosságú egységeiben történik, az könnyen az eszköz sérülésével. Ezért is illetik ezeket a nagyenergiájú elektronokat a "gyilkos" jelzővel.

2004. november 7-én a Nap egy nagy plazmafelhőt (Coronal Mass Ejection, koronakitörés) lövellt ki a Föld irányába. A jelenség oka a Nap mágneses terében fellépő instabilitás. A koronát nagy sebességgel elhagyó, és mágneses teret magával ragadó anyag lökéshullámot generál maga előtt. Amikor 2004 novemberében ennek a lökéshullámnak a frontja elérte a SOHO mesterséges holdat, a napszél (a Napból folyamatosan kiáramló részecskék) sebessége hirtelen 500 km/h-ról 700 km/h-ra ugrott.

Nem sokkal ezután a lökéshullám elérte a földi magnetoszférát is. A kettő kölcsönhatásának eredményeként egy 1200 km/s sebességgel haladó újabb lökésfront keletkezett 36 ezer kilométeres magasságban. Az ESA Cluster műholdjain működő RAPID (Research with Adaptive Particle Imaging Detectors) műszerek mérései szerint ugyanekkor a nagyenergiájú elektronok száma is növekedésnek indult a külső sugárzási övben.

 

Teljes cikk

Az elmúlt években a sztratoszférában esett a vízgőz koncentrációja, ami elegendő volt ahhoz, hogy lelassuljon a globális felmelegedés üteme.

2000 után csökkent az erősen üvegházhatású vízgőz légköri koncentrációja, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy 2000-2009 között lassult a felmelegedés üteme az előző évtizedhez képest. Persze még ennek ellenére is a valaha mért legmelegebb évtizedet hagytuk magunk mögött.

A Gliese 710 a narancsszínű törpék osztályába tartozó űrobjektum, a 156 olyan csillag egyike, amiről a csillagászok tudják, hogy valamikor a jövőben meg fogja közelíteni a Naprendszert. Vadim Bobylev orosz csillagász az Európai Űrügynökség Hippacros programjának legújabb adataival számolva arra jutott, hogy 86 százalék a valószínűsége, hogy a csillag pusztító üstököszáport fog zúdítani a naprendszerünk belső bolygóira, így a Földre is, ha majd ideér - nagyjából 1,5 millió év múlva.

A Hippacros projekt 1997-ben százezer csillag helyzetéről és sebességéről állított össze egy adatbázist az ESA High Precision Parallax Collecting Satellite nevű műholdjának mérései alapján. Az adatokat 2007-ben erősítették meg és pontosították. Akkor a csillagászok arra jutottak, hogy 1-2 millió évente közelíti meg egy parszek (vagyis 3,2 fényév) távolságnál jobban egy-egy csillag. Ennek alapban még nem lenne különösebb következménye a földi életre (azon felül, hogy az égbolton a többit túlragyogó új csillag tűnik fel), a probléma abból adódik, ha a csillag egy közeli aszteroida- vagy üstökösfelhőn áthaladva, a Naprendszer felé irányít kisebb objektumokat.

A Gliese 710 [1]-zel kapcsolatban már régebben felmerült ez a lehetőség, de 2001-ben a Harvard csillagászai azt számolták ki [2], hogy alig 5 százalék az esélye, hogy ez bekövetkezik. Bobylev most új, pontosabb adatokkal végezte el [3] a számításokat, és új eredményekre jutott [4]. A jó hír az, hogy a Gliese 710 valószínűleg el fogja kerülni a Naprendszert, és csak nagyjából 1,1 fényévre fog megközelíteni bennünket.

A rossz pedig az, hogy nagy az esélye, hogy áthaladjon az Oort-felhőnek [5] nevezett zónán, ahol több trillióra becsülik az egy kilométeresnél nagyobb üstökösök és aszteroidák számát a csillagászok (ez az a méret, ami felett a Földdel való ütközés globális katasztrófát okoz). Innen származik több híres, rendszeresen Föld-közelbe jutó üstökös is, mint a Halle-Bopp vagy a Halley.

 

Az orosz csillagász számításai szerint [6] a nagyjából a Nap tömegének felével rendelkező Gliese 710 gravitációja több millió üstökös pályáját fogja a naprendszer belső területei, így a Föld felé irányítani. Természetesen ilyen nagy távolságok (a csillag jelenleg 63 fényévre van tőlünk) és több millió éves időszakok mellett a kiinduló adatok legkisebb pontatlansága is erősen befolyásolhatja az eredményeket, de ha Bobylev számításai mégis helyesek, 1,5 millió év múlva a sci-fi katasztrófafilmek legősibb kliséjét ismerhetik meg majd testközelből a leszármazottaink.

 

Egy új tanulmány szerint Szibériában olyan nagy mennyiségű metán kerül a légkörbe a hőmérséklet-emelkedés miatti olvadás következtében, amennyi felboríthatja a klímamodelleket és felgyorsíthatja a globális felmelegedést.

Az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány legújabb tanulmánya szerint [1], mely a Science folyóiratban jelent meg, a kelet-szibériai fagyott talaj olvadása miatt évente nyolc millió tonna metán kerül a légkörbe. Ez azért rossz hír, mert a metán a szén-dioxidnál harmincszor hatékonyabban segíti elő a légkör hőmérsékletének növekedését. Az óceánok mélyén felszabaduló metánnak általában van ideje oxidálódni amíg a felszínre ér, és így a légkörbe már csak a kevésbé erős szén-dioxid kerül, a kelet-szibériai arktiszi self 50 méter mélységű, sekély vizeiben azonban az olvadás miatt felszabaduló gáz olyan gyorsan éri el a felszínt, hogy eredeti formájában kerül a légkörbe. "A Kelet-Szibériában felszabaduló metán mennyisége akkora, amennyi a világ minden óceánjában együttesen szabadul fel" - mondta el Natalia Shakhova, a Fairbanks Egyetem kutatója.

Eredeti cikk.

Brit kutatók szerint a tizenháromezer évvel ezelőtti európai jégkorszak megismétlődhet.

Mark Bateman, az angliai Sheffieldi Egyetem kutatója szerint, aki vizsgálatairól a Nature legújabb számában számolt be,  a katasztrofális méretű áradás a mai Kanada egy részét, valamint az Egyesült Államok északi területét elfoglaló gigantikus tóból eredt.

z éghajlatkutatók arra figyelmeztetnek, hogy a gyors globális felmelegedés következtében hirtelen megolvadhat a Grönlandot borító jégtakaró. Egy tavalyi tanulmányban, amely novemberben a Science című folyóiratban látott napvilágot, műholdas megfigyelések és komputeres modellszámítások alapján levezették, hogy a grönlandi jégtakaró gyorsuló ütemben olvad. 2006 és 2008 között az éves veszteség 273 köbkilométer víz tömegével volt egyenlő.

Egyes klímaszakértők szerint az óceánba beömlő olvadási víz  mennyisége meghaladhatja a kritikus pontot, és az édesvíz újból "kiolthatja" a Golf-áramlatot, mint történt ez tizenháromezer évvel ezelőtt: ennek nyomán Európát újabb jégkorszak fenyegetheti.

Eredeti.

Továbbra is pusztulnak a méhek

 2010.04.02. 12:56

2006-ban figyelték meg először, hogy az európai és amerikai méhkolóniák száma egyre csökken. Amerikában tavaly 29 százalékkal kevesebb volt a kaptárok száma a 2008 és 2007-ben megfigyelt majdnem 50 százalékos csökkenés után. Igaz, egyes tavalyi hírek pont arról szóltak, hogy hirtelen több új méhpopuláció jelent meg és kezdte el a mezők beporzását.

A probléma [1] nemcsak a méztermelőket, a méztermelést érinti, hiszen a méhek beporzási munkája 15 milliárd dolláros élelmiszerpiac alapja. A tudósok a jelenséget kolónia-összeomlási rendellenességnek (CCD) hívják. Ilyenkor a korábban népes kaptárok kiürülnek, azonban nem a méhek helyi pusztulása miatt. Valószínűleg a beporzást végző méhek megzavarodnak, és nem találnak vissza a helyükre, melynek következtében éhen halnak, pont úgy, ahogy a kasban árván maradt királynő is.

A kutatók folyamatosan vizsgáltak vírusokat, parazitákat és mérgeket, hiszen 2009-ben az amerikai költségvetés majdnem tízmillió dollárt különített el méhkutatásra. Egyes amerikai államokban és Kanadában végzett vizsgálatok során 121 különböző permetezőszert találtak a megvizsgált méhekben, ami valószínűleg a tragédia egyik bizonyított okaként szolgálhat.

Eredeti cikk.

Megdöglünk mind

 2010.04.02. 12:55

Miről szól ez a blog? Annyi a világvége elmélet mostanában, hogy tényleg kezd érdekelni és szórakoztatni a dolog. Gondoltam, összegyűjtöm az ezzel foglalkozó cikkeket. Enjoy.

 

süti beállítások módosítása